Budapest, Újpesti rakpart 22.
A Felső Dunasor422. számú telkén Lord Sámuel fakereskedő felépített egy malmot. A fafűrészelő üzemmel egybekötött malom 16 járattal, 1866 második felében került üzembe.
Bővebben:
A malom felépítésében érdekeltséget vállalt az Osztrák Államvasúttársaság pesti ügynökségének Mannaberg Mihály nevű vezetője, aki egyben egy külföldi malomberendezéseket készítő gyár képviselője volt. A Lord-féle malom létesítésének nem a malomipar űzése, hanem a teleknek és a malomnak nyereséggel való értékesítése volt a célja. A Lord-féle malom termelőképessége 1866-ban 130 000 métermázsa volt. 1867-ben a malmot a Victoria Gőzmalom Rt. vette át 144150 forintért. A részvénytársaság elnöke az előbb már említett Mannaberg Mihály lett, aki 1867-ben terménykereskedést is nyitott. A választmány tagjai között egy sor terménykereskedő mellett találjuk Gschwindt Mihály szeszgyárost, Herzog Rudolf dohányexportőrt és csontlisztgyárost, valamint Lord Sámuelt is, aki gőzfűrészüzemét továbbra is fenntartotta. A 600 000 forint alaptőkével létesült részvénytársaság a 16 járatú malmot 30 járatúra bővítette, miáltal termelőképessége 130000 métermázsáról 336 000 métermázsára emelkedett.
A Mechwart-féle hengerszéket abból a szempontból, hogy milyen befolyással van a liszt minőségének alakulására, előszóra Victoria malomban próbálták ki. Az 1873-ban és 1874-ben végrehajtott összehasonlító próbák eredménye szerint 0-2. számú lisztből a hengerszék 3,5 %-kal, a 0-5. számú lisztből 8 %-kal többet termelt, mint a kőjárat. A próbák után 1875-ben még nem működött hengerszék a malomban. Az 1870-es években 600 lóerő teljesítménnyel két gőzgép működött a malomban és nyolc kazán. A munkások létszáma 180 fő volt.
A Victoria malom alapítóinak a sorában 1879-ben „teljes őrségváltás” következett be: az 1867. évi alapítók közül kizárólag a Herzog család maradt meg a vezetőségben.
A Victoria Gőzmalom Társaság 1891-ben 250 000 forintért megvásárolta a szegedi Ligeti-féle malmot, ez lett a szegedi fiókvállalat Szegedi Victoria-gőzmalom cég néven, ekkor az alaptőkét egyidejűleg 800 darab új részvény kibocsátása által 900 000 forintra emelték fel. A részvények árfolyama 200, illetve 250 forint volt. Ez a felemelt alaptőke nem változott 1921-ig, csak akkor ez az összeg 30 millió koronának felelt meg 60 000 darab 500 koronás névre szóló részvényben. 1895-ben leégett a szegedi Victoria malom, azt a Back Bernát és fiai cégnek adták el. 1898-ban a Victoria Malom Részvénytársaság 300 000 forint névértékű részvényt vett át a nagyváradi Hunyadi és Hunyadi László Gőzmalmi Részvénytársaságtól. A szelvényeket az Angol-Osztrák Bank budapesti fiókja váltotta be. A pesti malomüzemet 1898-ban a Wörner és Társa cég rekonstruálta az akkori legújabb malomtechnika szerint, vas silókat, raktárakat és a malommal földalatti összeköttetéssel rendelkező faraktárakat építettek. A pesti Victoria gőzmalom 1902-ben a hajón szállított gabona kirakására egy „villanyos elevátort” készíttetett. A lisztet Európába, Ázsiába, Afrikába és Amerikába szállították még a XX. században is. Az első világháború után működő Victoria Malom Részvénytársaság érdekkörébe több vidéki malom is tartozott. Ezek: a Ceglédi Hengermalom, a Temesvári Műmalom, a pozsonyi Ludwig Gottfried Gőzmalom Rt., a Szolnoki Hungária Gőzmalom és Gőzfűrész Rt., a Ceglédi Hunnia Gőzmalom, a kecskeméti József Gőzmalom, a Halasi Gazdasági Gőzmalom, a Szabadkai Gőzmalom, a Bajai Hengermalom, a Bajmoki Gőzmalom, az Első Újvidéki Hengermalom, a Csongrádi Hengermalom és Gőzfűrész Rt., a Hódmezővásárhelyi Bauer Rt., a Szegedi Mezőgazdasági Ipar Rt., a Sarajevoer Walzmühl Ag., a Moara Commerciale (Bukarest), az Emília Gőzmalom (Nagyvárad), a Szenczi Műmalom és Vili. Művek Rt., a Dettai Műmalom Rt.
Az első világháború és az azt lezáró békerendszer következményei a magyar malomipar válságához vezettek. Súlyos válság robbant ki 1925 végén a malomiparban, a budapesti árutőzsdén és a gabonatőzsdén. A pesti börzén az első világháború idejéig Közép-Európa egyik legnagyobb gabonapiaca működött. 1925-ben a magyar kormány a budapesti tőzsdén megtiltotta a határidős kötéseket, ezért a nagymalmok a búza áralakulásának a rizikóját nem tudták határidős kötések alakjában csökkenteni. A nemzetközi tőzsdéken határidős ügyleteket megkötött magyar malmok néhány nap alatt koronában milliárdokat veszítettek. A gabonatőzsdei krízis súlyosan hatott a Victoria malomra is. A Victoria Gőzmalom Rt. vezetője, Bacher Emil Chicagóban akarta magát a gabona eladásával bebiztosítani. A Pesti Tőzsde című lap 1926 január 21-i száma közölte, hogy a malom pénztárából hiányzott az az összeg, amelyet Bacher kifizetett az amerikai veszteségekre. 1926 márciusában Bacher ellen ügyészségi vizsgálat indult, 1926 június
végén pedig letartóztatták az akkor 72 éves elnök-vezérigazgatót. A vádpont ellene az volt, hogy a tőzsdén bűnös spekulációkkal elveszítette a részvényesek vagyonát. Bacher védelmében Fenyő Miksa, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének a titkára cikkeket írt. Egyik cikkében a Victoria bukását a forgótőke hiányára vezette vissza, és a kormányt is felelősnek tartotta a hosszúlejáratú ipari hitel hiánya és az éppen akkoriban kipattant frankhamisítási botrány keltette külföldi bizalmatlanság miatt. „A vállalat, huszonegy modernül berendezett, a műszaki vezetés legmagasabb fokán álló malommal teljesen forgótőke nélkül maradt, állandóan rövidlejáratú kölcsönökkel volt kénytelen operálni, és a piac legelső idegességére a forgótőke hiánya nyilvánvalóvá válván, bekövetkezett az összeomlás. A vállalatok teljesen külföldi kölcsönre vannak utalva, minden pillanatban megvan a veszélye annak, hogy a visszavonuló külföldi hitelek itt egészséges vállalatokat is halomra döntenek.” Bacher Emil a cég egyetlen vezetője volt, aki 1854-ben született és fiatalon, egyszerű tisztviselőként kezdett el dolgozni tanulmányai elvégeztével a Victoria Malom Rt-nél. Miután a cég elnök-vezérigazgatója lett, a vállalatát óriásira fejlesztette és az egész világon ismertté tette. Jelentékeny része volt Magyarország pénzügyi szanálásában a világháború után, mivel komoly érdemei voltak a stabilizációs kölcsön megszerzésében. Az új jegybank, a Magyar Nemzeti Bank megalakulásakor a malomipar 7 225 MNB-részvényt jegyzett, a Victoria egyedül 2000 darabot vásárolt. Ezért is érthető a magyar kormány és a jegybank központi beavatkozása 1926-ban; a kormány állami eszközökkel kártalanította a Victoria Rt. brit hitelezőit. Félő volt ugyanis, hogy a Victoria összeomlása elkedvetleníti a brit befektetőket, és megakad az éppen csak megindult tőkeáramlás Magyarország felé. A magyar szanálásban kulcsszerepet játszó Bank of England részvényese volt annak az Anglo-Austrian Banknak, amelynél Bacher kölcsönt vett fel. Minden törekvése ellenére sem tudta a magyar kormány megakadályozni a Victoria Rt. bukását és annak súlyos gazdasági következményeit. A Victoria bukása pánikot idézett elő a magyar pénz- és tőkepiacon, amely mintegy másfél hónapig tartott.
Bacher Emil 1926-ban öngyilkos lett a Victoria malom részvényeinek az áresése, a malom csődje és az őt ért nagy veszteség miatt. A Victoria malom részvényeinek árfolyama az árutőzsdei veszteségek jelentkezésével 1925 decemberében kezdett csökkenni, az eredeti 400 pengős árfolyamról január végére
* Az idézet Fenyő Miksa Krízis jelenségek című cikkéből való. A cikk a Pesti Tőzsde 1926 február 18-i számában jelent meg.
50 pengő alá zuhant, a részvények árának a zuhanása szinte megállíthatatlan volt. Bekövetkezett a stabilizációs válság legnagyobb tőzsdei krízise. Februárban újabb malomipari részvénytársaság jutott csődbe 20 milliárd korona veszteséggel szintén a rosszul sikerült amerikai ügyletek miatt; ez volt a Concordia malom. A malom főrészvényese a Deutsch lg. és Fiai volt, a szanálásra 100 000 fontsterlinget adtak. A Concordia malom vezérigazgatója, Hönich Henrik is véget vetett életének. Tehát az inflációs konjunktúra megszűnésének Budapesten két nagymalmi részvénytársaság esett áldozatul. A Pesti Tőzsde így írt a Victoria részvényekről 1926 január 28-án: „A Victoria-malom részvénye a piac egyik favorizált büszkesége volt, és sok pesti patrícius és főleg gabonakereskedő család tagjainál atyáról-fiúra szálltak ezek a részvények, amelyek egy hét alatt értékük 75 %-át elveszítették.” A nagymalmok összeomlása, az elszenvedett árfolyam-veszteségek szerepet játszottak több, egykor vagyonos és jelentős terménynagykereskedő cég tönkremenetelében. Bacher Emilt érte a legnagyobb veszteség a részvények árfolyamesése miatt. A 600 000 Victoria-részvényből 420 000 Bacher Emil tulajdona volt. Megközelítőleg 10 %-os volt az egyik malomalapító család részvénytulajdona és ezért valószínűleg ekkor kezdődött a Herzog M. L. és Társa hanyatlása.
A Victoria részvények áresése az érdekkörébe tartozó malmok, vagyis a malomkonszern többi tagjára is hatott. Azok részvényeinek árfolyama is zuhanni kezdett.
A Victoria Gőzmalom Rt. összeomlásának a fő oka a hibás üzletpolitika volt. Az inflációs időszakban azt remélve, hogy a háború előtti exporttevékenység fenntartható, az utódállamokban az igazgatóság jelentős beruházásokat hajtott végre. A lisztkivitel azonban 1924 után a töredékére csökkent. A vállalat pénzügyi helyzete megrendült, bankkölcsönt nem kapott, a jegybanknál is megszűnt a korábbi hitelkerete. A Victoria részvénytársaság válságát a kormány és a jegybank intervenciója úgy oldotta meg, hogy a rendelkezésére álló pénzeszközökből rendezték a cég tartozásait, majd 1939-re teljesen felszámolták a konszernt. A konszern szanálása végett összeadott tőkéhez egyharmados arányban néhány nagybank, ipari vállalat és magánbankár is hozzájárult.
1927-ben az egykori Victoria malom telephelyén a nyilvántartásban a következők szerepelnek: Pesti Victoria Gőzmalom (címe: Újpesi rakpart 22/23.) és Egyesült Magyar Malomipari Rt. (Előbbi cége: Ceglédi Hengermalom Rt.) Címe: Újpesti rakpart 22. A Pesti Victoria Malom érdekkörébe tartoztak a következő 25 malmok: Hódmezővásárhelyi Bauer-malom Rt., Sarajevoer Walzmühl Ag., Moara Commerciale (Bukarest), Emília Gőzmalom (Nagyvárad), Szenczi Műmalom és Vili. Művek Rt., Dettai Műmalom Rt. Az érdekkörébe régen tartozott összes többi vidéki malom az Egyesült Malomipari Részvénytársaságban tömörült. 1927-ben már úgy szerepel a nyilvántartásban, hogy Molinum Malomipari Rt. A Molinum Malomipari Részvénytársaságot a 21 malomból álló Victoria malomkonszern 1926. évi szanálása és felszámolása során 66 % állami hozzájárulással és 34 % banktőkével hozták létre, és megkezdték e malomcsoport megváltással történő fokozatos leépítését. A megváltást a kereskedelmi őrlést végző malmok fizették.
Az 1930-as évektől a Victoria malom egykori telephelyén malomüzem már nem működött. Az épületeket irodákként hasznosították még a második világháború után is. A malomtelep épületeit egészen az 1970-es évekig láthattuk, amikor lebontásuk után a helyükön panelházakat építettek.